Megkaptam az Ön 1990. 4. 19-ei keltezésû levelét, amelyet egyidejûleg megküldött a Szerb Tudományos és Mûvészeti Akadémia elnökének is. E válaszom az Ön levelére késve érkezik, remélem azonban, igazolásul szolgálhat az, hogy a felvetett kérdésrõl be kellett szereznem a szükséges és hiteles információkat.

Ezeknek az információknak az összegyûjtése után a Vajdasági Tudományos és Mûvészeti Akadémia Elnöksége is tárgyalt 1990. VI. 29-ei ülésén az Ön levelérõl, amelyben azt kéri, hogy a Szerb Tudományos és Mûvészeti Akadémia, valamint a Vajdasági Tudományos és Mûvészeti Akadémia kezdeményezzenek külön történelmi kutatást "a háborús pusztításnak a jugoszláviai magyar nemzeti kisebbség soraiból való, a második világháború végén elesett áldozatairól", valamint "a vajdasági nemzeti kisebbségek, különösen pedig a magyarok társadalmi-gazdasági helyzetérõl". A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének ez a kérelme "a történelemnek a társadalmi-politikai célokra való igénybevétele" visszautasításán és "az ideológiamentes történelmi kutatások" szükségességén alapul.

A Vajdasági Tudományos és Mûvészeti Akadémia teljesen egyetért e két elvvel, s úgy véli, hogy hazánk társadalmi életének új pozitív folyamatai, a demokratizálódás meg a történelemtudományban és határterületein folyó tudományos szabad alkotómunka feltételeinek további bõvülése új és összetett feladatokat támaszt e tudományos ágazatokkal szemben. Tudományunk feladata elsõsorban felülvizsgálni és újraértékelni eddigi eredményeinket a történelemtudományban, különösen pedig a modern történelmi folyamatok tanulmányozásában, és ide tartozik Jugoszlávia (sõt Európa és az egész világ) egész történelme 1918-tól napjainkig. Kétségtelenül ebbe a problémakörbe tartozik a legújabb idõszak is a második világháborútól napjainkig. E korszak tekintetében az eddigiek során kezdeti, de igen figyelemre méltó tudományos eredményeket értünk el, mind az egész jugoszláv térség, mind pedig Vajdaság szûkebb területének vonatkozásában, olyan eredményeket, amelyek mérvadó választ adtak bizonyos kérdésekre, más kérdéseket pedig éppen hogy csak fölvetettek, rámutatva a kutatás lehetséges irányára. Ezúttal elég felhívni a figyelmet Branko Petranoviæ, Mirnics József, Vladimir Dedijer, Nikola Gaæeša, Jelena Popov és még néhány szerzõ kutatási és tudományos eredményeire, azoknak a szerzõknek az eredményeire, akik Jugoszlávia és Vajdaság modern történelmével foglalkoztak vagy foglalkoznak.

Történelemtudományunk jelenlegi fejlettségi szintje és az ideológiától való függetlenségének elért szintje, különösen pedig az a körülmény, hogy egyre hozzáférhetõbb az újabb korra vonatkozó, eddig a kutatók számára nagyobbára hozzáférhetetlen levéltári és egyéb forrásanyag, lehetõvé teszi, hogy a legrövidebb idõn belül (már a tudományos kutatások következõ középtávú terveiben) felvessünk számos új kulcsfontosságú történelmi témát és kérdést, azokat, amelyeket eddig megkerültünk, vagy nem taglaltunk kellõ rendszerességgel. Csak néhányat említünk e kérdések közül, amelyek iránt igen nagy és eleven érdeklõdést tanúsít a történelemtudomány: Vajdaság szociodemográfiai változásai 1941-tõl napjainkig; a német és a magyar nemzeti kisebbség Vajdaságban a második világháborúban, 1941-tõl 1945-ig; az ellenforradalmi és quisling erõkkel való leszámolás a második világháború végén és a háború utáni években; a jugoszláv etatizmus Vajdaságban 1945-tõl 1950-ig és a késõbbiek során; a vajdasági falu a JKP politikájában a második világháború után; a Tájékoztató Irodával való leszámolás Vajdaságban; a nemzeti kérdés és a nemzetek közötti viszonyok és így tovább.

A fenti témák keretében - amelyek némelyikével kapcsolatban már elõrehaladott a kutatás - mindenképpen helyet kapnak a jugoszláviai magyar nemzeti kisebbség történelmével kapcsolatos fontos kérdések is, amelyek mellékesen szólva eddig sem maradtak a vajdasági történelemtudomány érdeklõdésén kívül. Enne érzékeltetésére megemlítjük dr. Mészáros Sándor két könyvét, amelyeket az újvidéki Bölcsészettudományi Kar Történelemtudományi Intézete adott ki az alábbi címmel: A magyarok helyzete Jugoszláviában 1928 és 1929 között, valamint A magyarok helyzete Jugoszláviában 1929 és 1941 között; felhívjuk továbbá a figyelmet az alábbi doktori értekezésre: A vajdasági magyarok helyzete 1941 és 1946 között, amelyet mgr. Kaszás Sándor tanársegéd jelentett be, és amely tudományosan feldolgozza a VMDK levelében emített és kiemelt kérdéseket is.

A Vajdasági Tudományos és Mûvészeti Akadémia a maga részérõl, a vajdasági tudományos kutatómunka tervezésében betöltött szerepe révén munkálkodni fog a tudományos és társadalmi érdeklõdésre számot tartó, közelebbi és távolabbi múltra vonatkozó valamennyi fontos kérdés kutatásának és tudományos feldolgozásának ösztönzésén, sõt ennek megszervezésén is. Ez vonatkozik a jugoszláviai nemzeti kisebbségek, valamint a szomszédos országokban élõ jugoszláv (különösen pedig szerb) kisebbség életével és történelmi sorsával kapcsolatos kérdésekre is. E munka során együttmûködik a Szerb Tudományos és Mûvészeti Akadémiával, a Matica Srpskával, a Bölcsészettudományi Kar intézeteivel, és minden egyéb érdekelt vajdasági és Vajdaságon kívüli intézménnyel, szervezettel és tudományos kutatóval. Ennek során figyelmen kívül hagy mindenfajta ideológiai vagy napi politikai indítékot vagy érdeket, különösen azokat, amelyek akár az új politikai pártoknak vagy szervezeteknek politikai eszközül szolgálhatnak nacionalista vagy más hasonló mesterkedésekhez.

A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének Tanácsa 1990. július 14-én megtartott ülésén tudomásul vette a Vajdasági Tudományos és Mûvészeti Akadémia válaszát a magyarok iránti, közvetlenül a háború után elkövetett atrocitások ügyében hozzá intézett VMDK-levélben rögzített javaslatokra, és a következõket állapította meg:

1. A VMDK Tanácsa megnyugvással fogadja, hogy a VTMA elismeri a probléma létezését és szükségesnek tartja a háborús idõszak és az azt követõ napok vajdasági eseményeinek egységes, összefüggõ, valamint tudományosan pártatlan vizsgálatát. Hasonlóképpen, elégedettséggel fogadta az akadémiai tájékoztatót, miszerint a VMDK által javasolt témában doktori disszertáció készül Aleksandar Kasaš tudományos kutatásai alapján.

2. A VMDK Tanácsa azonban továbbra is úgy véli, hogy a háború utáni napokban a vajdasági magyarokkal szemben elkövetett atrocitások jelentõségükben túlmutatnak egy doktori disszertáció lehetõségein. Éppen ezért tovább szorgalmazza, hogy a témában akár nemzetközi összefogással is tudóscsoportnak kellene kihasználni az irattári anyag hozzáférhetõségének növekedésével elõálló új lehetõségeket. Ebben az ügyben csakis széles körû, jól megalapozott és a nép által még mindig õrzött dokumentumok és más forrásanyagok igénybevételével végzett kutatások hozhatnak eredményt.

3. A VMDK Tanácsa szükségesnek tartja, hogy az új fordulatról, valamint a második pontba foglalt állásfoglalásról értesüljön a Szerb Tudományos és Mûvészeti Akadémia, valamint a Magyar Tudományos Akadémia is. Mivel idõközben jelentõs dokumentum és más forrásanyag gyûlt össze a téma iránt érdeklõdõ polgároknál, a VMDK kéri az akadémiák véleményét arra vonatkozólag, hogy ezt a tudományos szempontból is jelentõs anyagot miként lehetne begyûjteni és hozzáférhetõvé tenni a tudományos kutatók számára.